| Tartalomjegyzék |
|---|
| Pécsről |
| Page # |
| Minden oldal |

PÉCS - A HEGYEK ÉS A PATAKOK VÁROSA
Pécs Magyarország nyugati részének, a Dunántúlnak a legnagyobb városa: a dél-dunántúli régió, benne Baranya megye központja, egyetemi város, katolikus püspöki székhely.

A város a Mecsek hegység déli lejtőire települt, negyven kilométerre a Dunától és a Drávától. Az Adriai-tengertől közel ötszáz kilométer választja el, mégis, talán a tenger közelsége teszi szubmediterrán jellegűvé a várost és vidékét. Pécs természeti környezetét a Mecsek határozza meg, a város területe benyúlik a hegység erdőibe. A déli lankák egykor nagy hírű szőlőművelése, amelyre Pécs őshonos lakosainak neve, a tüke is utal, mára visszaszorulóban van. Feljegyezték, hogy II. Szulejmán szultán földi paradicsomnak nevezte Pécset, talán mert tizenegynéhány bő vizű patak folyt keresztül a városon. A patakvölgyek ma is a városszerkezet alapvető tagolói.
Pécstől nyolc-tíz kilométerre terül el az orfűi tóvidék és az abaligeti cseppkőbarlang; huszonöt kilométerre délre, túl a Villányi-hegységen a siklósi-villányi borvidék és Harkány, az ország egyik leghíresebb gyógyfürdőhelye. TIZENHÉT ÉVSZÁZAD NYOMAI Pécs római kori elődvárosa, Sopianae, tartományi székhely volt. Ebből az időből, a 4. századból származnak a város ókeresztény sírépítményei, festett sírkamrái, mely a legjelentősebb Itálián kívül fennmaradt ókeresztény nekropolisz.
Pécs püspökségét 1009-ben, a pécsi egyetemet (az első magyarországi egyetemet) 1367-ben alapították. Az egyetemalapító pápai bulla a tudományok művelésére különösen alkalmas helynek nevezte a várost; egy ismeretlen nevű középkori költő latin versében „Magyarhon Athénje”-ként emlegette.
Pécs neve valószínűleg szláv eredetű és „öt” a jelentése, miként az ötös szám jelenik meg a város latin és német nevében is: Quinque-Ecclesiae-nek vagy Fünfkirchennek nevezték, öt temploma miatt. Egykori gótikus dómjának szobrai és domborművei közül a megmaradtakat a Dómmúzeumban csodálhatjuk meg. Pécsé az ország legnagyobb alapterületű fallal körülvett, középkori szerkezetű belvárosa.
A 15. században a humanizmus legnagyobb Itálián kívüli latin nyelvű költője, Janus Pannonius pécsi püspök volt; a 16. század közepétől kezdve viszont Pécs virágzó török várossá vált. Evlia Cselebi, híres török utazó 1664-ben hét dzsámit és tíz mecsetet számlált össze a városban. Közülük két dzsámi s egy mecset ma is áll. 
A 18. században Pécs német várossá alakult, a püspökség ének- és zenekarának vezetői rendre Bécsből érkeztek, köztük Georg Lickl is, aki - miközben maga is jelentős zeneszerző volt - a 18. század végétől évtizedeken át minden évben műsorra tűzött legalább egyszer egy Mozart-művet is. A 18. század végének mai legfontosabb kulturális nyoma a nagyszerű Klimo-könyvtár, a 19. század elejének pedig a dóm hatalmas épülettömbje.
A század második felének híres pécsi iparoscsaládjai (Angster, Engel, Hammerli, Littke, Zsolnay stb.) közül kerámiáik és eozinos épületkerámiáik révén a Zsolnayak lettek Európa-szerte a legismertebbek.







